Nyílt levél a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökének: „Szujó úr, ön végighazudta az elmúlt két évet, fontolja meg mihamarabbi lemondását!”

„Elfogyott a levegő Ön körül, ezt már mindenki látja! Az elnökség tagjai már nem támogatják az ámokfutását (…), fontolja meg mihamarabbi lemondását, amellyel teret ad annak, hogy az Ön után következő vezetés még megmentheti a haldokló magyar autósportot!” - írta Szujó Zoltánnak, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) elnökének címzett nyílt levélben egy, a sportágért aggódó „rallys öregfiú”, akinek kritikus gondolatait alább közöljük.

„Az elnökség tagjai nem támogatják ámokfutását”

„Szujó úr!

Az alábbiakat Önnek írom, attól az embertől, aki 1980 óta szerves része a hazai autósportnak.

Véleményem a bajnoki díjkiosztón elmondott beszédéről, Önről, az elnökség tagjairól:

Ön frusztrált volt, magyarázkodott, amiért puskát írt, mert tudta, nagy dobásra készül, és nem egyeztetett erről a szakágvezetővel. Szerencsétlen helyzetbe hozta őt, mert nem tudta értelmezni elnöki beszédének, fenyegetésének szándékát. Tett is megjegyzést!

Felvezetőként beszélt az autósport nagy közösségéről, amelynek Ön a vezetője, de jelezte, hogy csak akkor lesz a rallytársadalom igazi közösség, ha mindenki együtt érez Önnel. Érdekes! Pont a rally díjkiosztón jutott ez eszébe, amikor egy, a rallyt igazán szerető közösség van kialakulóban - pont az Ön eltávolításának céljából!

Megtámadta, aljasnak nevezte azokat, akik az Önével ellentétes állásponton vannak, miszerint nem a nézők - akik közül öten elhunytak - voltak a hibásak a saját halálukért.

Beszélt a társadalom (a rally szakág) borzalmas mentális állapotáról, amely Ön szerint orvosok által bizonyított tény.

Megállapította, hogy az autósport luxus. Na, sokan itt mentek ki a folyosóra, mert hányingerük lett Öntől! 

Kijelölt nyolc másodpercet gondolkodásra, majd szerencsésnek nevezett mindenkit, aki ezt a sportot műveli.

Felvázolta annak a rémisztő valóságát, hogy megszűnhet a rallysport.

Emelt hangon a közösség hergelésének tulajdonította azt az Fb-posztot, amely felhívta a figyelmet egy kapitális hibára, amelyet a hozzá nem értő szabályalkotók követtek el.

Szofisztikáltan beszélt háláról, köszönetről. Ez a néhány mondat volt az ünnep alkalmából elmondott beszédének mélypontja.

A közönség manipulációjára készülő szónok, prédikátor beveti ezt az eszközt, amikor indirekt módon saját személyét mindenhatónak, pótolhatatlannak akarja feltüntetni hallgatósága előtt:

·  csak akkor leszünk közösség, ha csatlakoztok hozzám,

·  aljasok azok, akik mást vallanak, mint én,

·  borzalmasnak állítja be a jelenlévők mentális állapotát, és ezt bizonyítandóan hiteles orvosi tanulmányokra hivatkozik,

·  megállapítja, hogy luxus az autósport, utalva arra a régi kommunista állításra, hogy a luxus tiltandó, nem szolgálja a haladást - de az én közösségem, az én vezetésemmel, megteheti, hogy luxus szórakozást választ,

·  ad nyolc másodpercet gondolkodásra, utalva ezzel arra, hogy nem kell kinyilatkoztatásain sokat agyalni, mert én már helyettük döntök.

Majd a beszéde csúcspontján, anélkül, hogy kimondaná, sőt egy rövid mondatban el is hárítja magától a gondolatot, a hallgatóság tudatába ülteti, hogy Ön a rallysport megmentője, akinek hálával tartozik az egész magyar autósport. De, Szujó úr, ezt már senki nem hiszi el, mert abból az ígéretekből se lett semmi amit 2 éve mond. 

Az ígéreteiből nem lett semmi, pökhendi módon irányítja a sportágat

Ön egy magasan képzett retorikai bűvész. Észrevétlenül akarja manipulálni a hallgatóságát és a köztudatot. Szenvedélyes hangon, retorikai elemekkel tarkítva éri el a célközönség szimpátiáját, megakadályozva a tisztánlátás lehetőségét.

A beszédet végighallgatva azon kezdtem el gondolkodni, miért van szüksége Önre az egyetemes magyar autósportnak. Végighazudta az elmúlt két évet. A kampányában tett ígéretekből semmit nem valósított meg. Sárba taposta a korábbi elnökséget, holott mindenki tudta, hogy azt a pénzt költötték el, amit megörököltek. Ön pedig „kivéreztetett MNASZ-t vettem át“ felkiáltással sajnáltatta magát. Azért majd egyszer ékes szólással mondja el, miért kapott a Humdától 96 millió forintot!

Bízom abban, hogy a díjkiosztó közössége átlátott az aljas szándékon, amelyet Ön láthatóan idegesen és hiteltelenül adott elő.

Régi szereplője vagyok a magyar autósport történelmének. Emlékszem, Nádor Pista soha nem gondolta volna, hogy hálásnak kell lennünk neki azért, mert szabad akaratunkból rallyversenyzők lettünk. Nyugdíjba vonulása alkalmából írott búcsúlevelében megjegyezte, hogy ő hálás az autóversenyzőknek, hogy szolgálhatta őket!

Majd abban a néhány évben, amikor az MHSZ felügyelete alatt parancsot teljesítő katonák irányították a magyar autó- és motorsportot, soha nem mondták, hogy kéretik hálásnak lenni pártunknak, kormányunknak, amiért rallyversenyeket rendezhetünk.

Aztán Ferjáncz Attila, Frank Tamás, Gyulai Zsolt, Szamos Miklós és Oláh Gyárfás - néhányan az elnökök sorában -, és az elmúlt években minden elnök szolgálatnak tekintette az autósport vezetését.

Hol ér fel Ön azok nyomába, akik hittel, szeretettel és hálával éreztek minden napért, amelyet az autósportnak áldoztak?

Soha egyetlen elnök vagy döntéshozó nem éreztette, nem várta el, nem utalt rá, vagy ahogy Ön a díjkiosztón ideges, emelt hangon sugallta, hogy az Ön személyének hálásnak kell lennünk. Hogy a versenyzőknek, a szerelőknek, a családtagoknak hálásnak kell lenniük azért, mert pénzt és időt nem sajnálva - és persze egy kis exhibicionizmussal is megáldva - az autósportot választották.

Ezt a kipróbált szónoki eszközt az átkosban és napjainkban is a politikai manipulátorok alkalmazták - sajnálatos módon sikerrel -, mert ha a népnek azt a tudatot sugalljuk, hogy hálásnak kell lennie, akkor nem fogja lelökni a trónról az oda nem valót.

Ön és az elnökség pártkatonái nem odavalók.

Érdeklődéssel figyelem, milyen szónoki technikával fogja a következő idényben leplezni az elnöki feladatra való teljes alkalmatlanságát.

Elnök úr! Elfogyott a levegő Ön körül, ezt már mindenki látja. Az elnökség tagjai nem támogatják ámokfutását, ennek tökéletes szimbóluma, ahogy Michelisz Norbival kényszeresen mosolyogva pózol a sportbírói fórumon. Rajta kívül nincs már más, akivel Ön mutatkozni tud.

Az autósport öregjei nevében kérem, fontolja meg mihamarabbi lemondását, amellyel teret ad annak, hogy az Ön után következő vezetés még megmentheti a haldokló magyar autósportot! 

Üdvözlettel 

M. Attila,
egy rallys öregfiú”

(Forrás: Fullank.hu)