Orbán Viktor félázsiai posványt „épít”

Az ukrán-orosz háborúval összefüggésben megjelent demagógiákkal szemben, a katonai konfliktus egyik legfontosabb oka az volt, hogy Ukrajna megpróbált kitörni félgyarmati státuszából. Át akarta venni például a nyugati szabványokat, mind a vasúti közlekedésben, mind az energiaiparban.

Orbán a Türk Tanács ülésén

A demagógok világnézete szerint az ukrán-orosz háború mögött kizárólag az Egyesült Államok ördögi cselszövése áll, amelynek kottája alapján el akarták foglalni Ukrajnát. Holott egész másról van szó.

Az Egyesült Államok szándékainál még az ukrán nacionalizmusnak és a régió gazdasági érdekeinek is nagyobb a jelentősége a térség konfliktusaiban. Erre jó példa 2013 novembere, amikor tüntetések kezdődtek Kijev főterén, a Majdanon, mert az euro-atlanti integrációtól, konkrétan az EU társulási szerződéstől az oroszbarát elnök, Janukovics visszalépett, miután szerinte kedvezőbb ajánlatot kapott Putyintól. A tüntetés 2014. február közepén véres összecsapásokká fajult. A vége egy egyezmény lett, amelyet 2014. február 21-én írtak alá. A megállapodást mind az oroszbarát Janukovics, mind az ellenzéki vezetők, és mindhárom részt vevő EU-s külügyminiszter aláírta. Egyedül a szintén jelen lévő moszkvai küldött nem szignózta és március 18-án az orosz katonaság egy lövés nélkül elfoglalta az Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet. Az orosz-ukrán háború igazából már ekkor kitört, csak akkor még mindenki abban bízott, hogy a folyamatot vissza lehet fordítani. Ha valaki jól figyelt, akkor észrevehette, ebben az időben, a konfliktus születésekor az Egyesült Államok még sehol nem volt.

Az ukrán-orosz háború tanulságai azért lehetnek fontosak számunkra, mert Magyarország gazdasági értelemben ugyanezekkel a gondokkal küzd évtizedek óta. El tudunk-e szakadni a félgyarmati múlttól? Bogár László közgazdász mesélte egyszer, már Kádár János Országos Tervhivatalában (OT) készítettek egy olyan dossziét, amely arról szólt, hogy mikor érjük el egyszer a nyugati színvonalat. Ezt évenként egyszer varázskönyvként elővették, leporolták, majd visszatették a fiókba. Ehelyett a nagy összeomlások és a kicsiny élénkülések korszakait éljük évtizedek óta, ahogy Zsiday Viktor befektetési szakember 2018-ban, 8 éves Orbán kormányzás után megfogalmazta.

„Magyarország továbbra is azon az úton megy előre, amin már sok fejlődő, latin-amerikai ország végigment: egy nagy összeomlás után van lehetőség valamilyen élénkítésre. Ez nálunk az uniós pénz volt. A kormány azt gondolja, megtalálta az utat, ami örök sikerre visz, közben nem érzékeli azt, hogy alapvetően nagy, strukturális változást nem tudott elérni.”

Zsiday Viktor 4 évvel ezelőtti gondolatainak igazságát csak most érezzük igazán. Megérkezett, amit megjósolt, a nagy összeomlás, amikor mindaz eltűnik, amiért addig küzdöttünk, marad a félázsiai posvány. Hol vannak már a Fidesz tavaszi választási ígéretei az adók csökkentéséről, a rezsicsökkentés megvédéséről, a megszorítások nélküli életről, az előre megyünk nem hátra jövőképe? Sehol. Ehhez képest megy 8 milliárd forintért a mellébeszélés a szankciók hatásáról, miközben a gázár ugyanott van, mint a szankciók előtt, az élelmiszerdrágulás pedig magasan első helyen Európában, annak ellenére, hogy másokat is érintenek a szankciók.

Zsiday Viktor már évekkel ezelőtt jelezte, hogy Orbán álma, amely szerint 2030-ra a régió húzóországa leszünk, nem teljesül majd és azt is elmondta, miért.

„Ennek sajnos semmi alapját nem látom - bár nagyon örülnék, ha a miniszterelnöknek igaza lenne. Az elmúlt 10 év adatai alapján Magyarország a régión belül lemarad, nem mutat sem az innováció, sem a beruházások, sem az oktatás irányából arra, hogy Magyarország a régió éllovasává válhatna. El fogunk lébecolni, maradunk ebben a félázsiai posványban.”

Sajnos senki nem hallgatott Zsiday Viktorra. Oktatás területén az elmúlt 4 év után ott tartunk, hogy eddig soha nem látott nagyságú tüntetéseket látunk az utcákon. Innovációs teljesítményünket jól mutatja, hogy e piacon jelenleg a világ egyik legnagyobb sztárját, Karikó Katalint egészen Amerikáig sikerült elüldöznünk. Presztízsberuházásaink egy része, a stadionok pedig ott állnak gyakorlatilag üresen és csak viszik pénzt azzal, hogy fűteni kell azokat az állagmegóvás érdekében. Orbán régiós álma ügyében pedig elég csak a számokra nézni. Első hely helyett tök utolsó. A kirakatot Orbán és talpnyalói hazugságokkal igyekeznek szépíteni.

Az ukránok közül most sokan meghalnak azért, hogy szakítsanak félgyarmati múltjukkal. Mi nem mozdulunk semmit, inkább konteókat, összeesküvés-elméleteket gyártunk több-kevesebb tehetséggel. Kár.