Így „harcoltak” Orbánék a kommunisták ellen

„Húsz évembe került, mire végleg legyőztük a kommunistákat” - mondta Orbán Viktor miniszterelnök néhány napja a Bild című német lap újságírójának. Orbán politikai pályafutását gimnáziumi alapszervezeti KISZ-titkárként kezdte. Közéleti hozzáállása - saját elmondása alapján - a honvédségnél eltöltött idő alatt változott meg gyökeresen, ahonnan teljesen más emberként távozott. Állítása szerint korábban „a szocialista rendszer naiv és elkötelezett híve volt”…

Apa és fia

Részlet a Fejér megyei Rendőr-főkapitányság állambiztonsági szervének Orbán Viktorról 1982 májusában készített környezettanulmányából:

„…esetenként öntelt, beképzelt, rátarti magatartást tanúsít...társaihoz való viszonyában néha képmutató, érdek centrikusság jellemzi. Képességeit közepesre értékelik…ideáljai a szellemi foglalkozást gyakorlók, ezek közül is azok, akik nyilvánosan szerepelnek. Középiskolában KISZ-tag volt, társadalmi megbízatásait megelégedésre végezte. Intenzitása mindenkori érdekeinek függvénye. Tudati fejlődését pozitív irányban jelentősen elősegítette apja sokrétű társadalmi elfoglaltsága, MSZMP tagsága. Az iskolában szervezett nemzeti és nemzetközi ünnepekre tudatosan és rendszeresen készült, azokon részt vett. Összességében társadalmi rendszerünkhöz hű fiatalnak jellemzik.”

A kommunista állambiztonsági szervek számára különös garancia volt Orbán Viktor édesapjának, Orbán Győzőnek, a Kádár-rendszer őszinte és megbecsült hívének személye. A Délkő Dunántúli Kőbánya Vállalat gánti üzemének vezetője a környezettanulmány készítésekor éppen nem tartózkodott itthon, mert 1982. február 21-től

„…államközi szerződés eredményeként Líbiában kutatómérnökként dolgozik, előreláthatóan 1983-84-ben tér végleg vissza Magyarországra. Többszörös „Kiváló Dolgozó”, aranykoszorús szocialista brigádtag. Úgy tudják, hogy 1958-tól tagja volt a KISZ-nek, aktív szervező tevékenységet folytatott. 1966-ban felvették az MSZMP-tagok sorába, előbb a KISZ patronálója, később propagandista lett. Társadalmi fejlődésünkről alkotott véleménye következetes kommunista, amely érezhető gyermekei tudati nevelésében is.”

Az állambiztonsági jelentésekből - 1986 augusztusától - bizonyítottan kiderül: Horváth István belügyminiszter, az MSZMP Központi Bizottság tagja, aki a jogász szakkollégium igazgatójának, Stumpf Istvánnak (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere) az apósa, tökéletes „védelmi ernyőt” tartott a hatalomra törő fideszes fiúk feje fölé.

Keményen küzdött...

Ők pedig tudták ezt. Orbán és párja, Lévai Anikó különösen. Mindenről előre értesültek, nevetve, viccelődve, „bátor kritikával” és gúnyos megjegyzésekkel fogadták a rendőri intézkedéseket, mert biztosak lehettek benne: bármi történik, bántódásuk nem eshet. Ezt nem egyszer nyíltan hangoztatta Lévai Anikó, akinek a magabiztos mondatai sorra megjelentek az állambiztonsági jelentésekben - derül ki dr. Ilkei Csaba tudományos kutató összeállításából.

1986. augusztus 12-én a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának vezetője megkapta „Bátonyi” fedőnevű titkos munkatárs jelentését:

„Amit az alábbiakban leírok, kérem nagyon bizalmasan, diszkréten kezelni. Már többször tettem említést, hogy ismerősünk (Lévai Anikó) igen tájékozott minden vonalon, még a kormánykörökben elhangzott eseményekről is. Még ha bizalmasan is, azonnal első kézből kapják a tájékoztatást, ami nem kis dolog, nem adatik meg akárkinek. Miről van szó? A szervezet egyik tagja, Horváth Andrea és férje (Stumpf István), aki egy nagy kollégium igazgatója Budapesten, mindent tudnak az ország eseményeiről, még ha az bizalmas is. Budapesten, a Rózsadombon laknak egy gyönyörű villában. Horváth Andrea viszont nem más, mint H.I. (Horváth István belügyminiszter), a KB. tagjának leánya. A közeljövőben Dorogházán lesz a találkozó: Dr. Lévai Anikó, a vőlegénye (hamarosan összeházasodnak), Horváth Andrea és a férje és még két ember, akinek a nevét nem tudom.”

„Bátonyi” jelentette az állambiztonságiaknak, 1986. augusztus 27-én:

„Horváth országos szinten mindent tud, és amit ő tud, azt tudja a szervezet (Fidesz) is, főleg a lányán, Horváth Andreán keresztül…minden olyan eseményről, ami kormány szinten eldöntetett, de a lakosság számára még  egyáltalán nincs tudomásra hozva. Legyen az kormány hatáskörön kívüli vagy belüli dolog. Személyekre vonatkozó vagy a lakosságot érintő esemény…A szervezet egyre több tagja jut külföldre előadások tartása céljából és akiken keresztül megkapják Nyugatról a megfelelő támogatást is. Most volt egy személy New-York-ban, most megy egy másik személy Nyugat-Németországba.

Horváth elvtárs mindent elintézett...

Ha valakinek a tagok közül összeütközése van a törvénnyel, rendőrséggel, ha valakit ki kell hozni a börtönből, Horváth elintézi.

A doktornő (Lévai Anikó) elmondta, hogy nem számít, ha esetleg lázításért vagy valami másért letartóztatnák a vőlegényét (Orbán Viktort), mert Horváth azonnal intézkedne és a vőlegénye azonnal szabadulna. A doktornő elmondta, hogy igen könnyű a dolguk, mert a BRFK-n egyértelműen utasításba adták, hogy nem szabad ezt a szervezetet (Fidesz) bántani, csak távolból figyelni kell a ténykedésüket, figyelni kell az események folyását.

Minden bizonnyal ez is Horváth „nyomása” alapján van így a BRFK-nál. Ezt természetesen tudja a szervezet vezetősége is, így azt csinálnak, amit akarnak. Az megy külföldre, akit ki akarnak küldeni, hiszen több nyelven beszélő emberekről van szó, úgymond az ország várható jövőbeni vezető embereiről.

Anikó jókat röhögött...

Szomorú, de le kell írnom - hiszen az is a feladatom, hogy reális képet adjak dolgokról, még ha fájó is egy kicsit -, hogy a doktornő (Lévai Anikó) most is hangosan  röhög a Nógrád megyei rendőrségen. Említettem talán, hogy a doktornő 1986. szeptember hó folyamán Szolnokon fogja tartani az esküvőjét Viktor nevű vőlegényével és ezen az esküvőn komoly beosztású és egzisztenciájú egyének is meg fognak jelenni. (Többek között a Horváth família.)

Ennyire voltak „fenyegetettek” ezek a szegény „üldözöttek”. Ennyire kellett „küzdeniük” a kommunisták ellen. A jövő favorizált urainak kivételes helyzetében „azt csináltak, amit akartak” - az egypártrendszerben is.