Nem magánügy a politikus félrek@fircolása! (szerkesztőségi vélemény)

A politikusoknak, a KÖZtisztséget betöltő, az adófizetők által a KÖZÖS kasszába utalt KÖZpénzből eltartottaknak nincs, nem lehet magánéletük. Amíg a társadalom kenyerét eszik, addig a társadalomra tartozik az életük minden pillanata. Ha k.rváznak, ha félrek.ttyintenek, ha drogoznak, ha gusztustalanul lerészegednek, ha verik a családjukat - ez mind-mind olyan adat, amit joguk van tudni a munkaadójuknak, azaz az őket eltartó adófizetőknek.

Aki nem bír magával, ne vállaljon KÖZtisztséget!

Amennyiben igaz (márpedig igaz) a mondás, hogy a rendőr alsógatyában is rendőr, akkor hatványozottan igaz, hogy a politikus meztelenül is politikus. Ugyanis, amikor KÖZfunkciót vállalt (ami nem kötelező), tudomásul vette, hogy attól a pillanattól kezdve az élete nyitott könyv kell, hogy legyen a KÖZ előtt.

Nem lehet személyes adat az, hogy családos, példaképnek tekintett ember létére rendszeresen félred@g. Nem lehet személyes adat az, hogy miközben napi rendszerességgel jelentet meg fotókat a családjáról, a férjéről, a gyermekeiről, folyamatosan arról papol, hogy a „család = egy nő, egy férfi és gyerekek”, aközben leszbikus kalandokba bocsátkozik, vagy éppen homoszexuális orgiákon „vitézkedik” és az ablakon át, az ereszcsatornán lecsúszva távozik - az ajtó és a lépcső helyett. Nem lehet személyes adat az, ha egy vezető politikust kuplerájban találnak, szemmel láthatóan betépett állapotban.

Azt is leírjuk, miért nem: azért nem, mert a „megcsúszott” politikus - a kis titka miatt - ZSAROLHATÓVÁ, „foghatóvá” válik. „Kérhetnek” tőle ilyen-olyan „szívességeket” a kompromittáló fotókért, videofelvételekért, hanganyagokért cserébe, amely „szívességek” vélhetően már nem azonosak a KÖZérdekkel, amelynek képviseletére felhatalmazást kapott, és amely tevékenységéért zsírosan megfizetik - KÖZpénzből.

Ilyen esetekben az őket leleplező újságírók inkább köszönetet, hálát érdemelnek, mint hatósági vegzálást.

A KÖZtisztséget betöltők életének esetleges azon momentumai, amelyek során nem a KÖZ bizalmának, jogos erkölcsi elvárásának megfelelően viselkednek, igenis a KÖZre tartozik. Amennyiben egy zenekart mi fizetünk, akkor jogunk van zenét rendelni. Olyat, amilyet akarunk. És a zenészeknek úgy kell muzsikálniuk, ahogy mi azt kértük, amiért fizetünk.

Aki képtelen megfelelni a társadalom jogos morális, erkölcsi elvárásainak, ne vállaljon KÖZtisztséget. Ha mégis ezt teszi, „bukta” esetén ne takarózzon a „magánélet szentségével”, mert őt - a KÖZ szolgájaként - ez nem illeti meg.

A rendőr alsógatyában is rendőr. A politikus meztelenül is politikus.

(Szerkesztőségi vélemény)