Nagy Rudolf: „A Jobbiknak az összefogás önfeladást, leépülést hozott”

A Jobbik májusi elnökválasztásán egy „ismeretlen név” is pályázott a párt vezetői tisztségére. Nagy Rudolf balatoni vendéglátós vállalkozó most ismét harcba száll. Már nem „ismeretlen névként”. Ezúttal is igazi nagyágyúkkal szemben kell felvennie a kesztyűt. Egyre többen vélik úgy az ellenzéki pártban, hogy az őszinte, szókimondó, határozott, világos tervekkel rendelkező férfi lehet az utolsó lehetőség a haldokló politikai szervezet megmentésére. „A Jobbiknak az összefogás önfeladást, leépülést hozott. Feloldódtunk az összefogásban. Az összefogás nem csodafegyver ezt most megtapasztaltuk. Vissza kell találnunk az eredeti úthoz, amely a Jobbik sikereihez vezetett” - nyilatkozta a Pesti Riportnak.

„Vissza kell találnunk az eredeti úthoz”

Bő egy hónapja Ön is aspirált a Jobbik elnöki tisztségére. Sokak szerint Öné volt a legszínvonalasabb szándéknyilatkozat. Most ugyanazzal száll ringbe vagy újat írt?

Egy teljesen új belpolitikai helyzet állt elő. Az elmúlt bő 2 évben Jakab Péter a párt egyszemélyes irányítására törekedett, ami most megszűnt. Már a 71%-os győzelme az előző tisztújításon is jelezte, hogy megingott a bizalom. A 2 hónapja írt szándéknyilatkozatomat most is vállalom. De alkalmazkodni kell a helyzethez, így kihasználtam a lehetőséget, hogy új gondolatokat juttassak el a tagsághoz.

 Meglátása szerint mi változott cirka 5 hét alatt a pártban, hiszen Jakab Pétert május 7-én a küldöttek 71 százaléka látta alkalmasnak a Jobbik irányítására?

Úgy látom, az emberek bátrabbak lettek - és ennek nagyon örülök! Ahogy tegnap nyilvánossá vált a szándéknyilatkozatom, szinte azonnal több ismerős és számomra eddig  ismeretlen alapszervezeti vezető is megkeresett. De még ex-jobbikosok is felkerestek azzal, ha én leszek az elnök, azonnal újjá szervezik az azóta feloszlott alapszervezeteket és újra a politika mezejére lépnek. Ez hatalmas öröm, hiszen itt olyan volt aktivistákról beszélünk, akik ténylegesen a hátukon vitték annak idején ezt a pártot. Sajnos meg kell említenem azt is, a pártközpontból is megkerestek néhány napja, és azt javasolták, ne induljak most, szerintük nyugalomra lenne szükség, túl nagy volt a „sajtófelfordulás” a párt körül. Ennek a belső feszültségnek a legfőbb oka, hogy az egyéni érdekek ütköznek, és ez kihat az egész pártra. Nem lepődnék meg újabb kilépéseken, és lehet, hogy maga Jakab Péter lesz a következő.

Egyetért azzal a vélekedéssel, amennyiben most sem sikerül megfelelő elnököt választani a mozgalom élére, az egyenlő lesz a Jobbik halálával?

Hogy ki volt megfelelő elnök, azt a történelem fogja eldönteni, de a többi aspiránstól semmi jót nem várok. Rögtön itt van nekünk Jakab egyik hű embere, Földi István. Csúnya bűncselekmény gyanújába keveredett a hallottak alapján, amíg nincs megnyugtatóan tisztázva a szerepe az ügyben, szerintem a tagságát is fel kellene függeszteni, ez lenne a közösség érdeke. Gyöngyösi Mártonról ne felejtsük el, hogy 4 éve folyamatosan ő a Jobbik elnökhelyettese, kezdetben Sneider és utána Jakab mellett 2-2 évet. Ahol ma tart a Jobbik, azért ő ugyanannyira felelős, mint a bukott elnökök, akik mellett szolgált, de Gyöngyösi sosem vállalt felelősséget a kudarcokért. Elnökhelyettesi munkáját sem tudta tisztességgel elvégezni, elnökként Brüsszelből hogyan akarja távvezérelve megreformálni az egész pártot? Hazaugrik egy haknira, majd megy vissza Brüsszelbe? És ezt sokan látják így vele kapcsolatban. Elnöki indulásában sajnos azt látom, hogy csak a következő EP-választás listavezető helyét szeretné bebiztosítani magának. Amennyiben komoly szándékai lennének, akkor már az előző tisztújításon is rajthoz állt volna valamilyen formában. Ander Balázst pont azért tartják esélyesnek, mert olyan semmilyen, a párt szürke kisegere. Tőle változást senki sem vár, pont ellenkezőleg: azt várják tőle, hogy ne tegyen semmit, csak legyen egy kis „béke”. Csak a nagy békéből könnyen lehet a Jobbik eltűnése! Hiszen ő is ott volt Jakab mellet az elmúlt 2 évben, végigasszisztálta sok társunk elüldözését, a 2020-as pártszakadást, az úgynevezett összefogást - és hallottuk a hangját? Hol volt ő az elmúlt 2 évben? Hol képviselte a jobboldali érzelmű tagokat? A Jobbikban biztosan nem. Ezért is gondolom róla, hogy döntésképtelen, nincs vezetői vénája. Csak a további leépülést erősítené, mert egy gyengekezű vezető mellett cincognak az egerek. Összegezve: ezeknek a pályázónak előbb az elmúlt 4 év hibás döntéseivel, sunnyogásával, eredménytelenségével kellene elszámolnia a tagság felé, nem pedig „fölfelé buknia”.

„Fontos, tudni, mi történik az utcán, a kisvárosokban, a falvakban”

Mi az Ön receptje a párt feltámasztására? Mit csinálna másként, mint Jakab Péter vagy elődje, Vona Gábor?

Először is mernék a tagság közé menni, és velük őszintén beszélni. Csak a tagságnak és Magyarországnak akarok megfelelni, nem más pártoknak, ideológusoknak. Hatalmas segítség a még közel négy évig tartó biztos állami forrás. Nem kell eladni a lelkünket senki kedvéért. Nagyon fontos a függetlenség! Mi egy párt vagyunk, ezt kell megérteni, egyedül kell tovább dolgozni, nem külső irányítás alatt. Természetesen nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy minden olyan javaslat, ötlet mellé odaálljunk, ami az országot és a magyarságot viszi előre, hiszen eddig is ezt tettük. De tegyük ezt függetlenül, saját döntésből, ne megfelelési kényszerből. Nem ellenségeket kell keresni a politikai palettán, hanem társakat abban az esetben, ha azonos gondolatok fogalmazódnak meg más beállítottságú politikusokban is.

Véleménye szerint lehet jövője az ellenzéki „összefogásnak”? Szabad Gyurcsányékkal egy színpadon mutatkozni a Jobbiknak?

Konkrét ügyek mentén ezután is együtt kell működni. Ez azonban nem egyenlő az összeborulással. Jobb oldal, bal oldal, mindig ezt hallottam, de már nem látom ezt. Két acsarkodó „oldal” van a Parlamentben és ez az országnak nem jó. Ennek véget kell vetni, aki bent ül, az a haza érdekeit tartsa csak szem előtt, attól lesz jobb az életünk ebben a nehéz nemzetközi helyzetben. Mindig az általánosságokról beszélnek a politikusok, pedig rengeteg konkrét ügy kerül a látómezejükbe, de sok esetben nem mernek hozzányúlni, vagy amikor igazi tettekre lenne szükség, cselekedni. Féltik a széküket, vagy megtiltják nekik? Fene tudja. Én úgy látom, a helyi gondok megoldása nagyon fontos, tudni, mi történik az utcán, a kisvárosokban, a falvakban. A valóságot helyben lehet a legjobban látni, helyi emberek kellenek. Akik segítettek a szavazataikkal, ők jogosan elvárják a segítséget. Eddig is ezt tettem, ezt pártvezetőként sokkal keményebben akarom képviselni. Már más pártok parlamenti tagjai jelezték, akik ismerik ezt a fajta munkámat, boldogan állnak mellém, mellénk. Nagy erőt adott az újrainduláshoz.

Amennyiben július elején megválasztják, mivel fog kezdeni?

A párton belüli feszültségek elsimítása az első rendű feladat, ezt meg tudjuk oldani. Úgy gondolom, hogy a 30 éves vezetői gyakorlatom, kompromisszumkészségem ezekre megoldás, elkerülhető a komoly belső és külső konfliktus egyaránt. Mert akik alkalmasak rá, tenni akarnak, azoknak meg fogom találni a megfelelő pozíciót a csapatban. Úgy látom, az egység komolyan megbomlott, többen úgy bolyonganak, mint a fej nélküli csirke.  Vissza kell állítani a „munkaalapú társadalmat" a Jobbikon belül, mindenkinek tudnia kell, mit vár el tőle a vezetőség, mi a feladata. A médiánkat nem leépíteni kell, hanem újra minőségi és a valóságot bemutató, ütőképes tájékoztatást létrehozni. Oda kell tenni a pénzt, ahol annak a helye van. Nem más politikai tömörülésnek, nem más pártvezetőnek akarok megfelelni, csak a magyar nemzeti érdekeknek. Akik máshol látják a jövőjüket, menjenek oda. A Jobbiknak az összefogás önfeladást, leépülést hozott. Feloldódtunk az összefogásban. Sok törpepártnak ez a túlélést jelentette, nekünk pont ellenkezőleg. Az összefogás nem tudta leváltani Orbán rendszerét, sokan azt hitték, ezen múlik, de most megtapasztaltuk, hogy nem. Az összefogás nem csodafegyver, ez már a napnál is világosabb. Vissza kell találnunk az eredeti úthoz, amely a Jobbik sikereihez vezetett. De ahogy korábban említettem, a jó dolgokat fel kell karolni, bárhonnan is érkezzen, mert ez a nemzet érdeke.