Orbán fáraó és a tíz magyar csapás

Ma a NER-t vezető Orbán Viktor fáraóként uralkodik az országban, ahol ugyan nem az Isten, hanem ő és a bizalmasai olyan helyzetet állítottak elő, ahol a polgárok magukra hagyva, igen sok nehézséggel küzdenek. Ezekből tízről szeretnék megemlékezni azért, hogy megértsük: minden összefügg mindennel, nem létezik olyan, hogy az itt felsorolt súlyos problémákat majd egymás után, szépen meg lehet oldani. Nem: itt olyan rendszerváltásra van szükség, ahol bizony „mindenhez egyszerre” kell hozzányúlni. A felsorolás nem ötletszerű, hanem igyekszik követni a közvélemény-kutatások azon adatait, amikből kiderül, mi az, ami leginkább aggasztja a magyarokat.

Az ő ideje lejárt

1. Infláció és megélhetési nehézségek

Ez az, ami a felsőközép-réteg alatti közösségeket leginkább veszélyezteti, különösen a kifejezetten szegényeket, mert számukra ez nem olyan kellemetlenség, amit a családi költségvetés megszorításával át lehet vészelni, hanem szó szerint egzisztenciális kérdés. Különösen érintettek a vidékiek (átlagosan alacsonyabb a bérezésük), a fiatalok (lakhatási költségek) és az idősek (feldobom: „ha fej”, akkor rezsire, „ha írás”, akkor gyógyszerre költök).

2. Egészségügy állapota, helyzete

A „Csak kórházat ne lássunk, és bent ne kelljen maradnunk!” olyan fohász, mint a 899. évi itáliai baráti látogatásunk után nyugaton emlegetett „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” - formában ismert ima. Kétféle út „áll” a lakosság előtt. Az egyik, hogy az állami egészségügyre bízza magát (várólisták, kevés háziorvos, gyógyszerhiány, kevesebb szakorvosi lehetőség), vagy ha van erre leszakítható kerete, magánorvosra költi a jövedelme jelentős részét. 

3. Az oktatás átpolitizálódása, minősége és a tanárhiány

Három fő csoportot tesz tönkre a jelenlegi rendszer, a többiekre „csak” súlyos hatással van. A gyerekek tanulási képessége csökken, leterheltségük nő, a szülők nyolc-tizenöt éven keresztül aggódhatnak egy-egy gyerekük fejlődése, elhelyezése miatt, a tanári kar pedig részben feloszlott, sokan elmenekültek más pályára, a maradottak túlterheltek és alulfizetettek.

4. Lakhatási válság

Laknia csak kell az embernek, kivéve, ha hajléktalanná válik, mert akkor az állam köszöni szépen, de a problémából nem kér, azt igazgatási vagy karhatalmi eszközökkel akarja megszüntetni (nem megoldani). Különösen sérülnek az életkezdő fiatalok, akik számára a lakáshoz jutás belátható időn belül (20-40 év) képtelenség. Roncsolja a szegényekhez és a középosztály aljához tartozókat, akik lakást szintén nem tudnak venni, minőségi bérlakáshoz nem jutnak. Az idősebbek közül pedig egyre többen kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják a rezsiköltségeiket kifizetni, azaz el fogják veszteni a lakásukat.

5. A korrupció, a lopás és az átláthatatlan gazdasági, politikai viszonyok

Ez az a terület, amiben a kormány remek teljesítményt nyújt, és végre valami, amiben az alternatív valóságról képesek meggyőzni a híveiket. Velük szemben a kritikus gondolkodásúakat talán ez a jelenség hergeli legjobban, ugyanis míg az előzőek összetett problémák, a korrupció elleni küzdelem, annak a folyamatokból való kiszorítása és a tisztességes államvezetés egyszerűen csak akarat és döntés kérdése. Nemhogy nincs akarat, hanem az ellenkezőjére irányuló szándékkal és megvalósítási tervekkel találkozik a hírértő közönség naponta.

6. A politikai megosztottság

Ezt a csapást a média megszállásával szinte végletes állapotba hozta a kormány, lényegében ez az egyetlen kormánypolitikai tevékenység: a szétvert elmék közötti hadiállapot erőszakos és alattomos fenntartása. Attól függően, hogy ki hol él, mennyi idős, milyen számítástechnikai eszközei vannak, és mennyire igényes, kerül valamelyik árokba. De az is csak hadi árok. 

7. A munkavállalási nehézségek

Ennek két szélsőséges kórtünete a képzettebbek kivándorlása és az általános munkaerőhiány a rosszul fizetett, nem megbecsült, rossz körülmények közé szorított szakmákban, területeken. Továbbá tetten érhető az a lelketlen közpolitikai hozzáállás, hogy a munka nem szórakozás, tehát ha valaki tényleg akar dolgozni, az tud. Igen, így van, mondjuk, egy ötven éves értelmiségi ma valóban elmehet retket pakolni a Tescóba.

8. Környezetvédelem és a fenntarthatóság

Ez örvendetes módon, egyre fontosabbá válik, noha a társadalom nagyobb része ezeket csak mellébeszélésnek és ezredik problémának tekinti. Ugyanakkor a vidékieket is kezdi bekeríteni a környezetpusztító gazdaság, a klímaszorongással küzdő fiatalok pedig kifejezetten előkelő helyen tartják a közbeszédben a kérdést. Úgy tűnik, hogy a „szükséges rosszból” a „muszáj, hátha sikerül” kategóriába került át a téma. A kormány a kérdésre leginkább a veszteséges akkumulátor-ipar és más hasonló, nyugatról száműzött borzalom beengedésével reagál: nem érdekli mi történik, Moszkva közelebb van, mint a klimatikus világvége. 

9. Európai Uniós tagság

Az unióhoz való ragaszkodás az egyik mentő körülmény a magyar társadalom kritikán aluli politikai immunitáshiányára. Még a vidéki, elmaradott településeken élők között is akadnak olyan pionírok, kalandorok és felfedezők, akik ugyan nem tudják, de legalább sejtik, hogy valami nem stimmel a kormányzati uniós narratívával. 

10. Biztonságpolitika és a háborús helyzet

Szerencsére felkerült a top 10-es csapás-listára ez a kérdés, mert ma ebben viselkedik Orbán a leginkább amorálisan, a legveszélyesebben és leplezetlenül kegyetlen módon. Olyan szintű orosz propagandára állt rá, hogy kezd kontraproduktívvá válni ez a hazudozás. Olyasminek látszik a helyzet, mint Elon Musk bekerülése második elnökként a Fehér Házba. Az elején a viselkedése még csak megosztotta az amerikaiakat, később azonban, amikor már veszélyes őrültként kezdett ámokfutásba, az kijózanított sok republikánust. Ment is a levesbe.

Ha ezzel a tíz csapással sikerülne felvenni a küzdelmet (nem lehet elhárítani őket azonnal), akkor már képesek lennék felszabadulni a rabszolgaság alól, és a még nem ismert, de egyre erőteljesebben áhított „Pannon Mózes” vezetésével egy generáció alatt talán eljutnánk a Magyar Köztársaságba.

Mert most nem ott vagyunk.