Vona Gábor: „Nem akartam rosszat”

„Nem akartam akkor sem rosszat, de az évek alatt rájöttem, hogy a problémára rossz válaszokat adtunk. A tévedéseimből tanultam, az utamra pedig büszke vagyok” - jobbikos múltjára utalva írta ezt Facebook-oldalán Vona Gábor, a Második Reformkor vezetője. Vona arra reagált írásában, hogy hétfőn a parlamentben ülve maradtak a mi hazánkosok, amikor a roma holokausztra emlékeztek a képviselők.

„Az ülve maradás ebben a helyzetben egy bunkó dolog volt”

Gyöngyösi István, a Tisza Párt parlamenti képviselője napirend előtti felszólalásban beszélt a roma holokausztra való emlékezés fontosságáról. Arról beszélt, hogy az emlékezés kötelesség, mert a roma holokauszt az egész magyarság tragédiája. Szerinte a gyűlölet nem gázkamrákkal, hanem szavakkal kezdődik. Azt mondta, 82 évvel ezelőtt voltak, akik azt hitték, egy egész népcsoportot el lehet törölni, de tévedtek. „Nem felejtünk, itt vagyunk és emlékezünk”.

Felszólalását a tiszás, fideszes és KDNP-s képviselők állva tapsolták meg, majd egy percig némán emlékeztek az áldozatokra. A Mi Hazánk 6 képviselője azonban végig ülve maradt. Dúró Dóra végig a telefonját nyomkodta, az utolsó másodpercekben pedig Toroczkai László is elővette a mobilját.

Nem sokkal az incidens után Magyar Péter személyes érintettség miatt szót kért, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy a mi hazánkosok ülve maradtak. Toroczkai László erre azt mondta, hogy származástól függetlenül minden népirtást elítél, és csak azért nem álltak fel, mert soha nem történt annyi házszabálysértés a parlamentben, mint amióta Magyar a miniszterelnök. Szerinte a megemlékezést házszabályellenesen kérték. „Elegünk van a házszabálysértésekből” - mondta.

Az esetre reagálva Vona azt írta, Toroczkai László magyarázkodása „gyenge, értelmetlen és elfogadhatatlan indoklás volt”.

„Mondjuk ki: az ülve maradás ebben a helyzetben egy bunkó dolog volt” - írta.

Egy javaslatot is tett. Szerinte be kellene vezetni a Roma Hősök Napját, azt az ünnepnapot, amikor azokra a cigány emberekre emlékezünk, akik az életüket tették kockára vagy áldozták fel Magyarországért.

„Volt ilyen, nem is kevés. Az ő helytállásuk és hazaszeretetük olyan örökség, amire az egész ország büszke lehet, amiből mindannyian erőt meríthetünk, és ami talán még a Mi Hazánk képviselőit is talpra állítja.”