Orbán Kaposváron: ez már csak egy kifulladt belterjes klubműsor

„A somogyi megyeszékhelyen nem egy nagy politikai beszédet láttunk, hanem egy fáradt, kiszámítható, poros kampányműsort. Kommunistáztak a színpadon, miközben egy volt kommunista III/II-es ügynök, Szita Károly konferálta fel a miniszterelnököt, majd elindult a jól ismert, ezerszer lejátszott lemez: harmincéves pálinkás történetek, megkopott nosztalgia, kötelező brüsszelezés, kötelező riogatás, kötelező önfényezés, háborúzás. Mintha egy régi kazettát nyomtak volna be újra, amit már senki nem hallgat végig, csak a saját tábor. Az is csak megszokásból. És mert kötelező…” - írta a Facebookon Déri Tibor, a Demokratikus Koalíció politikusa.

Megkopott a varázs, elhasználódtak a mondatok, elfáradt a szerep

A bejegyzés folytatása:

„Már az első percekben látszott: elfogyott az ember. Elfogyott az energia, elfogyott az ötlet, elfogyott a mondanivaló. Maradt a rutin, a propaganda-automatizmus és a kampányüzemmód. Nincs benne friss gondolat, nincs benne új vízió, nincs benne bátorság, nincs benne valódi válasz arra, mi történik ma ebben az országban. Csak a poros, dohos, agyonhasznált szöveg, amit mindenki kívülről tud.

Ez már rég nem szenvedélyes politizálás, hanem egy fáradt hatalom önismétlése. Egy olyan műsor, ahol minden mondat előtt lehet tudni, mi jön a következőben, ahol nincs meglepetés, nincs kockázat, nincs valódi gondolat. Már nem próbálnak meggyőzni, nem próbálnak lelkesíteni, nem próbálnak jövőt mutatni, csak fenntartani akarják a saját buborékukat, beszélni egy zárt teremben egy zárt közönségnek, zárt gondolatokkal.

Ez már csak egy belső klubműsor, egy szűkülő kör önmegerősítő tapsa. A saját híveknek szól, akik akkor is tapsolnak, ha ugyanazt hallják századszor, ezredszer. Mindenki más már rég továbbkapcsolt, rég nem figyel, rég nem kíváncsi. Amikor Orbán Viktort az ukrán fenyegetésről kérdezték, ő a vak lovát áruló cigányról kezdett beszélni…

Közben kint az országban valódi problémák vannak: súlyos gazdasági problémák, megélhetési válság, lakhatási gondok, összeomló egészségügy, elvándorló fiatalok, kiürülő vidék, egyre több bizonytalanság. Ezekről nem esik szó, mert ezekhez gondolkodni kellene, bátorság kellene, új válaszok kellenének. De új válasz nincs.

Ezért maradnak a régi sztorik, a múlt dicsősége, a mesterséges ellenségek, a félelemkeltő kampányzaj. Ezekkel még egy darabig el lehet fedni az ürességet, de csak egy darabig. Kaposváron világosan látszott: kifulladt a propaganda, megkopott a varázs, elhasználódtak a mondatok, elfáradt a szerep. Aki ott volt, nem egy erős vezetőt látott, hanem egy fáradt politikai brandet, amely már csak önmagát ismétli, mert mást nem tud.

És ez az igazán veszélyes számukra. Nem az ellenzék, nem a kritika, nem a vita, hanem az unalom. Az, amikor már csak a sajátjaik hallgatják, a belterjes fideszes kör. Az, amikor már senki más nem kíváncsi.

Az, amikor egy ország egyszerűen továbbmegy fejben és túllép a kiégett bagázson.”