A kecskeméti „acélember” kalandjai a Dunán és a Tiszán

Egy kecskeméti magánnyomozó 18 nap alatt 861 kilométert tett meg kenuval, hogy egyszerre fedezze fel a Duna és a Tisza szépségeit, és hogy próbára tegye saját határait.

Kovács József 20 éven át szolgált a kecskeméti rendőrkapitányságon, majd magánnyomozó irodát nyitott, és ekkor döntötte el: minden évben teljesít egy komoly kihívást. Kezdetben maratonokat és terepfutásokat teljesített, a többi között Erdélyben és Montenegróban, 2000 méternél magasabb hegyekben. Egy idő után azonban a térde felmondta a szolgálatot, ezért új kihívást keresett. Így talált rá a sárkányhajózásra, amelynek gyorsan a szerelmese lett.

Részt vett például az „Ördögi-körön”, a Szentendrei-sziget megkerülésén. Tavaly már a Tisza teljes hosszán végigevezett, sátorozva, önellátó életmódban.

A kecskeméti sportember szerette volna a Dunát is jobban megismerni, így állt össze az idei útiterv.

A túrát komoly fizikai felkészülés előzte meg. Minden évben egy-két ilyen nagyobb vállalkozásra készül, fél éven át heti hat edzéssel a kecskeméti vízitelepen, télen konditeremben. József számára ez a kaland nemcsak önmegvalósítás, hanem misszió is volt: félig roma származásúként ezzel is szeretne példát mutatni a magyar roma közösségnek, és támogatja a mozgáskorlátozottakat, köztük fiatal sportolókat segítő Trizoli Jótifuti Egyesületet, amelynek maga is tagja.

„Csoda volt a Duna folyam magyarországi és a szerbiai szakaszának egy részét megismerni, és megküzdeni a legmagyarabb folyóval, a Tiszával. Reggelente sátorbontás a folyóparton, némán. Éjszaka vaddisznó sátorba történő beröfögésére, hódok farigcsálására, vagy aranysakálok vonyítására felriadni. Gyorsan kialakult a napi rutin: reggel korai kelés, kenekedés krémmel, aztán szúnyogriasztóval, amit szúnyogok csak kiröhögtek, és nekivágni napi feladatnak. Sokan szurkoltak, volt, aki vizet adott, volt, hogy sört is kínáltak nekem. Vácott, Szabó Miklós kiváló sportemberrel találkozhattunk. Kalocsán, Berta Somogyi Attila parasportoló barátom várt a Duna partján. Titelnél, hajnalig dorbézoló szerb srácok állítottak meg, sörrel kínáltak, és azt kérték, beszélgessek velük. Zsablyánál, Csernák család látott vendégül saját telkén, ugyancsak vártak engem a tavalyi kaland során megismert törökbecsei barátok, Schröderék, és a Zentaiak, Fodorék, akiket közeli barátaimnak tudhatok” - mesélte József.

„Varázslatos volt a vajdaságban magyarként, magyar lobogóval evezni. Megsiratni a szélviharban leszakított lobogót, ami a tavalyi Tisza Kalandtúrám során is végig kísért. Nagy élmény volt 200 km-t egyedül evezni a Tiszán, árral szemben. Mégis az utolsó nap tette rá a pontot az i-re, 70 km-t eveztünk árral szemben a Tiszán, ez méltó lezárása volt a kalandnak. Meghatottak a barátok, akik vártak Hartán, Baján Mindszenten, és Tiszakécskén. Tehát 17 nap alatt Gönyűtől-Tiszakécskéig tartó „Don Quijote Küldetés” elnevezésű, Duna-Tisza Kalandtúrám során, összesen 861km-t tettem meg, A Dunán 576 km-t eveztem folyásirányban, míg a Tiszán 285 km-t árral szemben. Köszönöm mindenkinek, aki a kalandban egy-egy alkalommal velem tartott. Kívánom mindenkinek, hogy adassék meg számukra is, hogy az álmaiknak is tudjanak élni!” - zárta élménybeszámolóját a „hírös város” egyik legismertebb arca.