„Ha háborút akarnak, ám legyen!” - cigányhorda teszi pokollá hatvan lakó életét Budán

A kiemelt környéken levő, gyönyörű panorámájú budai társasházban közel egy éve ismeretlen fogalom a nyugalom, egyetlen család miatt. Az egyik lakó el is költözött - egyelőre csak hetekre -, mert már nem tud nyugodtan élni, pihenni a felső szomszédja miatt. Az egész lakóközösség életét megkeserítik ezek az albérlők, akik többször eláztatták már a házat, s „jókedvükben” olykor bútorokat dobálnak ki az ablakon, fegyverrel fenyegetőznek. A nap nagy részében mulatnak üvöltő zene mellett, a szemetet az udvarra dobálják, sőt, a magasföldszint szemétledobóját is le kellett zárni, mert oda ürítettek. A rendőrség rendszeresen elviszi a családfőt, de csak néhány napos elzárásokra, majd a szabadulásokat persze megünneplik. Az albérlők egy trükkel szerezték meg a lakást, a jelenlegi tulajdonos sem tud ellenük tenni semmit, ráadásul ő is fél.

„Csak egy telefon, aztán jön tíz-húsz barátom”

„Az egyik lakás idős tulajdonosát rávette az unokája, hogy az egyik szobát adja ki nekik albérletbe. Mivel a néninek tartozásai voltak, belement” - mondta az egyik névtelenséget kérő lakó. „Az idős asszonnyal olyan szerződéseket írattak alá, amikről állítása szerint nem is tudott (szokásos cigány trükk). Elküldték, hogy ne zavarjon, míg beköltöznek, ám mire visszajött, lecserélték a zárakat. Két ember helyett nyolcan laktak bent, a néninek rémálommá vált az élete, kénytelen volt másnál fedelet találni a feje fölé.”

Ám nem csak a főbérlő életét, a szomszédok mindennapjait is megkeserítik a beköltözők. Este már senki nem mer kimenni a folyosóra sem, nemhogy az udvarra, mert jobb esetben „csak” megfenyegetik. A zaj elviselhetetlen, naponta hajnalig üvölt a zene, a veszekedések zaja sem ritka. Hiába hívják a lakók rendszeresen a rendőröket, hiába panaszkodnak az önkormányzatnak, a hatóság tehetetlen. A rendőrség csak a garázda jellegű, rendzavaró esetekre reagál, de a bérlemény polgárjogi szerződésének ügye nem tartozik a hatáskörükbe. A társasház közös képviselője szerint a lakók birtokvédelmi eljárást is kezdeményeztek, de egyelőre ez sem vezetett eredményre. Az önkormányzat szerint folyamatban van a kérvény értékelése, ám az ügyről annak lezárultáig többet nem mondhattak - írta a Blikk.

„Itt már nem lehet élni” - panaszkodott a lakók képviseletében Tóthné Éva. „A cigarettafüst, az alkoholszag, az eldobált csikkek, a törött üvegek adják a díszletet. Többször vittek el innen bilincsben férfiakat az albérlők közül, körözés alapján. Amikor egyikük rokona elhunyt, harmincan tartottak háromnapos úgynevezett virrasztást, akkor meg sem mertünk szólalni, mozdulni.”

A lakókörnyezet is elcigányosodott

A lakók ügyvédet fogadtak, hogy a lakás tulajdonosának segítsenek a bérlők kirakásában. Az idős asszony első házasságából származó gyerekének nevére íratnák át a lakást, úgy talán könnyebben boldogulnak. K.-né fia mindent megtett a bérlők eltávolítása érdekében, kikapcsoltatta, majd le is szereltette a villanyórát, erre a bérlők betörték egy szomszéd lakás erkélyét, onnan lopnak áramot. Megfenyegették az új, jog szerinti tulajdonost, aki nem tudja őket kirakni, ráadásul a törvény is a birtokon belül lévő bérlőt védi.

„Az idős asszony lakását már teljesen tönkretették, milliós a kár, de a mi ingatlanjaink ára is lement: ha valaki idejön és meglátja, kik laknak a házban, nem akar sem bérelni, sem venni itt lakást, még akkor sem, ha a ház, a környék, a panoráma csodálatos” - panaszkodott egy harmadik szomszéd. „Több mint hatvan lakó él napi terrorban, magunkra maradtunk. Mikor lesz vége ennek a rémálomnak?!”

A Blikk megkereste az albérlőket is. L. Róbert és - természetesen - várandós párja, K.-né unokája állítják: szabályszerű, közjegyző által hitelesített szerződés szerint laknak itt, be is jelentkeztek, már ide szól a lakcímkártyájuk.

„Nem tagadom, néha vehemens, hangos vagyok, ilyen a természetem, ha felbosszantanak, akkor meg pláne, rongálás és garázdaság miatt voltak ügyeim. A múlt héten köröztek, most nem” - mondta a retek. „Vendéget meg akkor és annyit fogadok, amikor és amennyit csak akarok... Ha ők hangosabbak, keressék meg őket a lakótársak. El akarnak innen üldözni minket, csak mert cigányok vagyunk. Az ajtónkat is megrongálták, de kiállok az igazamért. Igen, nem titkolom, van riasztófegyverem, ismerem a jogaim, ha valaki átlépi a küszöböm, használni is fogom, mert én meg miattuk élek félelemben. Áramot azért kell lopnunk, hogy ne fagyjunk meg: leszerelték a villanyóránkat az engedélyünk nélkül. Perre megyünk, ha kell, de innen el soha. Ha a lakók erőszakoskodnak, csak egy telefon, aztán jön tíz-húsz barátom, lehet keménykedni. Ha háborút akarnak, ám legyen!”